MiuKIMONO fotós

Fotósunk azon kevés japán fotósok egyike, akik kimono kölcsönző üzletben dolgoznak.

A MiuKIMONO fotósaként fő szakmája szerkesztőségi tervezés fotómagazinok és kereskedelmi kiadványok számára, például női magazinok, autós és játék témájú lapok részére.

A turisztikai területeken sok fotóssal lehet találkozni.

Ami őt megkülönbözteti, az a „kiindulópontja”.

Míg a legtöbb fotós a fényképezőgépen keresztül kezdte pályáját, én a digitális képkorrekción, azaz a számítógépes retusáláson keresztül léptem be a fotózás világába.

Mit jelent a „magazin szint”?

Azt jelenti, hogy a színeket pontosan és megfelelően kell visszaadni.

Egy magazinban, ha a közzétett fotó színe eltér a valós terméktől, az félrevezető információnak számít.

A kiadók közvetlenül a gyártóktól kapják a termékmintákat, ezért a fotóknak hűen kell tükrözniük a termék valódi színét.

Szerkesztői szemlélettel fotózni azt jelenti, hogy kiválasztjuk és egyensúlyba hozzuk, mit mutassunk meg, mit hagyjunk el, és mennyi teret hagyjunk — így jön létre egy következetes vizuális történet.

A következetlenség szélsőséges példája lenne egy mosolygó portré valakiről, aki megérint egy szobrot egy „Ne érintse meg” felirat mellett.

Szerkesztői tervezőként a filmes korszak óta számtalan képadatot kezeltem, amelyeket professzionális kereskedelmi fotósok készítettek kiadók és reklámügynökségek számára.

Az a „szem”, amely hatalmas mennyiségű fotó megtekintésével formálódott, alakított azzá, aki ma vagyok.

Szerkesztőként a projektek szándékát és kompozícióját közvetítettem a fotósok felé.

Hiszem, hogy a „fotózás” két folyamatból áll: az „előfotózási szakaszból”, amikor a képek a kamerával készülnek, és az „utómunka szakaszból”, amikor az adatokat szerkesztjük.

Az elsőben a szerkesztői struktúraérzékemet alkalmazom, a másodikban a tervezői készségeimet.

Tervezői pályám kezdetén, szerkesztőségi éveim alatt filmes tükörreflexes fényképezőgépekkel dolgoztam, majd körülbelül húsz évvel ezelőtt, amikor önállósodtam, tükör nélküli kamerákra váltottam.

Akkor egyszer feladtam, mert nem tudtam teljesen megérteni a fényképezőgépek működését.

Most azonban úgy érzem, mintha a kamera fejlődése végre utolért volna engem.